..::*::..
 tenger áttetsző vizéből emelkedik ki az Adriai-part legszebb városa, Dubrovnik (olasz és régi magyar neve Raguza), amely Dalmácia legkedveltebb idegenforgalmi célpontja. A város műemlékeiről, csodálatos falairól és szívélyes légköréről híres. Bíborban született Konstantinusz szerint, a római Epidaurumból (a mai Cavtat) érkező menekültek alapították a 7. században. Később Bizánc, majd Velence (1205-1358) és egy rövid időre a magyar korona fennhatósága alá került. Függetlenségét hivatalosan 1382-ben nyerte el, ekkor alakult meg a Reguzai Köztársaság. A 15. és 16. század volt Reguza virágkora. Flottája, 500-nál is több hajót számlált. Csodálatos palotákat emeltek, virágzottak a művészetek (1452 és 1530 között ne kevesebb, mint 83 helyi és külföldi festő dolgozott a városban), pezsgett a kulturális élet. Jólétét nagyban befolyásolta Amerika felfedezése és az új kereskedelmi útvonalak kialakulása. Raguza fejlődésének az 1667-es nagy földrengés vetett véget. A régi városközpont nagy része a földrengést követő újjáépítés eredménye. A francia, majd osztrák uralom után a város immáron Dubrovnik néven a délszláv állam része lett.

városnak, mely teljes épségben vészelte át a II. világháborút, és amelyet az UNESCO a világ kulturális örökségének nyilvánított, 1991 végén kezdődött legnagyobb kálváriája. Két hónappal a horvát függetlenség kihirdetése után, a jugoszláv néphadsereg montenegrói egységei támadást indítottak Dubrovnik ellen. A várost 1991 őszétől, 1992 májusáig könyörtelenül és keményen bombázták a jugoszláv csapatok. Ez idő alatt, több mint 2000 bomba és irányított lövedék hullott a városra, tönkretéve a dalmát kultúra legjelentősebb jelképeinek nagy részét. A házak felét és az összes műemléket bombatalálat érte. A háború a város gazdaságát is érzékenyen érintette, kiemelten az idegenforgalmat, hiszen négy éven át katasztrofálisan visszaesett ez az ágazat. Csak az 1995-ös Erduti Egyezmény után kezdett az élet visszatérni a normális kerékvágásba. Az UNESCO és az Európai Unió különleges bizottságot hozott létre a város rekonstruálására, és a károk nagy részét rendkívül rövid idő alatt helyreállították. Dubrovnik mára jórészt visszanyerte régi pompáját, és újra virágzik az idegenforgalom is.
Dubrovnik látványosságai a városfallal körülvett Óvárosban találhatóak, mi is itt, az óvárostól nyugatra eső Pile térnél kezdjük városnéző sétánkat. A régi városrészből a járműveket teljesen kitiltották, itt minden a gyalogosoké. Az óvárosba a várárok fölött átívelő háromívű kőhidon és a Pile-kapun keresztül lépünk be. Visszanézve vessünk egy pillantást a város nyugati öblét vigyázó Szent Lőrinc erődítményre.

Szent Lőrinc-erőd (Tvrđa Sv. Ivana) az Óvároson kívül, a Bokar-bástyával szemben áll. A 46 méter magas sziklára 1050-ben építették az első őrhelyet. A mai formáját a 14-15. században kapta. Bejáratánál egy ősi jelmondat fogad bennünket; "A szabadságot a világ összes aranyáért sem adhatjuk el ".
Dubrovnik jelképe a Városfal, (Gradske Zidine) ahova a Pile-kapu mögötti nagy téren, a Poljana Paąka Miličevic'án álló Szent Megváltó-templom mellett juthatunk fel, s ahonnét az őrhelyekről pazar kilátás nyílik a középkori városra és környékére. Az 1940 m hosszú, és 1,5- 6 m széles falakat (mely magassága helyenként eléri a 25 métert) a 10. században emelték, majd a 13. században átépítették. Ezt követően többször is megerősítették olyan kiváló építészek vezetésével, mint Michelozzo Michelozzi, Juraj Dalmatinac és Antonio Ferramolino. Semmiképpen se hagyjuk ki a felejthetetlen séta élményét!
A Pile-kapu, (Gradska Vrata Pile) a régi városközpont főbejárata. A Pilei kapuhoz vezető kőhíd 1537-ben készült, s az alatta elterülő várárok helyén, ma park áll. A többszintes Pilei kapu véderőmű. Az eredeti boltív fölötti bemélyedésben Szent Balázs, a város védőszentje vigyázza a polgárok békéjét. Dubrovnik védőszentjének ezt a szobrát, Ivan Meątovic' készítette. A belső és külső fal közötti erődfalon álló gótikus ajtó 1460-ban készült.
A Minčeta-bástya (Tvrđava Minčeta) a város északnyugati partján épült, s a falakon álló erődítmények közül a leglátogatottabb. A reneszánsz torony a szárazföld felöl érkező támadókat volt hivatva elijeszteni. A város legmagasabb épületét Michelozzo Michelozzi tervezte 1461-ben, és Juraj Dalmatinac fejezte be három évvel később. A félköríves tornyot, egy lőréses második torony koronázza meg. Itt állt a város legnagyobb ágyúja, az 1464-ben, Kairóban készített 7,6 tonnás, szörnyű bombarda, mely 170 kg-os golyóit 4 km távolságra lőtte el.
A Bokar-bástya (Tvrđava Bokar) a városfalat délről védi. A kör alakú védmű a 14. században épült Michelozzo Michelozzi tervei alapján. Ez volt Európa első kazamatás (tüzérségi tűztől védelmet nyújtó, földalatti helyiség, börtön) erődje.
Pile-kapun keresztül jutunk Dubrovnik főutcájára, a térszerű, 296 m hosszú, 20 m széles Placára. Az utcát 1360-ban téglákkal borították, melyeket 1468-ban cseréltek fel kövekre. Az út elején a város egyik legismertebb műemléke a Nagy Onofrio-szökőkút (Velika Onofrijeva Fontana) áll.
következő oldal >
..::*::.. |